erdélyi magyar építész, könyvművész, grafikus, etnográfus,író és politikus Temesvárott született 1883-ban négygyermekes postatisztviselő egyetlen fiaként. A temesvári református kollégium elvégzése után a József Műegyetemen mérnöki szakra jelentkezik, majd két év múlva átiratkozik az építész szakra és itt szerez diplomát. Még egyetemi hallgatóként építészeti felmérő tanulmányutat tesz Kalotaszegre. Kezdő építészként különböző építészeti irodákban dolgozik (Pogány Móricnál, Maróti Gézánál, - meghatározó volt Györgyi Dénessel való barátsága), majd a Székelyföld építészetét tanulmányozza. 1910-ben földet vásárol a kalotaszegi Sztánán, felépíti a nyaralóját (a későbbi lakóházát) és feleségül veszi a türei ref. lelkész leányát. 1914-ben az I. világháború kitörése után a munka nélkűl maradt építész Sztánára költözik. 1915-ben bevonultatják a kolozsvári gyalogezredhez, de hamarosan leszerelik a kultuszminisztérium kérésére. 1916-ban az utolsó magyar királykoronázásra (IV. Károly) a budai vár díszítésére kap megbízást. 1917-18-ban állami ösztöndíjasként Sztanbulban tanulmányúton van. 1918-ban az Iparművészeti Főiskola tanárának nevezik ki, de nem foglalja el katedráját, erről így vall: "..a döntés nehéz volt,... hiszem, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz rám mint Budapesten.... és itthon maradtam". 1919 után alkalmi munkákból él, műszaki rajzoló, nyomda-grafikus, illusztrátor, újságíró, plakátrajzoló, valamint tervez: ex-libriseket, bútorokat, emléktáblákat, síremlékeket. 1921-ben egyik alapítója az Erdélyi -, későbbi nevén Magyar Néppártnak. 1922-ben a Vasárnap c. képes politikai újságot szerkesztette. 1924-ben több barátjával együtt létrehozza az Erdélyi Szépmíves Céhet, egy független könyvkiadót, amelyet igazgat. 1931-től szerkesztője az Erdélyi Helikonnak, valamint igazgatja a Barabás Miklós Céhet - a romániai magyar képzőművészek szabad érdekvédelmi szervezetét (1944-ig). Részben a magyar kisebbségpolitika, részben demokrata szellemisége miatt, részben az erdélyi nép elszegényedése miatt nem kap komoly építészeti megbízásokat, csak kisebb, szerényebb munkákat. Így vall építészetéről: " a divatos közép-európai szecessziós és a hazai ún. tulipános magyar stílustörekvések mellőzésével, a korszerű építészet magyar stílusváltozatát a magyar építőhagyományok alapján és a magyar nép építő-formáló gyakorlata szellemében igyekeztem kialakítani ". 1944-ben sztánai házát kirabolják, részben elpusztítják, emiatt beköltözik a családjával Kolozsvárra a testvéréhez. Itt kezdi újra az életet a semmiből, az újjáalakult Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület elnök-igazgatója. 1945-46 -ban a Magyar Népi Szövetség elnöke, 1946-48 között nemzetgyűlési képviselő. 1945-ben a Kolozsvári Mezőgazdasági Főiskola dékánja, majd 1953-ig tanára. 1948-49 munkatársa a Világosság c. lapnak. 1977-ben Kolozsvárott hunyt el. Jelentősebb épületei: * Óbudai ref. parókia (1908-1909 Budapest) * Zebegényi rkat. templom (1908-1909) - Jánszky Bélával * Állatkerti pavilonok (1909-10 Budapest) - Zrumeczky Dezsővel * "Varjúvár" sztánai lakóháza (1910 Sztána) * Városmajor utcai iskola (1910-12 Budapest) - Györgyi Dénessel * Székely Nemzeti Múzeum (1911-12 Sepsiszentgyörgy) * Kispesti Munkás és Tisztviselőtelep központja (1912-13 Budapest) * Monostori úti ref. templom (1912-1913 Kolozsvár) * Kolozsvári műcsarnok (1943 Kolozsvár) * Mátyás király szülőházának részbeni restaurálása (1944 Kolozsvár)